Valaminek mindig kell történnie...

Az elmúlt napokban.

Ma egy kellemes őszi napon vagyok túl. Ugye mint tudni illik, míg Mo-on tavaszodik, itt őszülődik. Érdekes, mert itt mindig virágba borul néminemű növény. Állítólag nincs olyan évszak, hogy ne virágozna valami.

Szóval suli után úgy döntöttem megmászom a Harbour Bridge-t. De nem azt a részét, ahova mindenféle biztosító kötelekkel, meg felszereléssel kell felkúszni, azt majd egy más időpontban teszem meg, most csak simán átsétáltam rajta. A járdán!! Te.!

Amikor végeztem a sulival kényelmesen lesétáltam Circular Quay kikötőbe és elsőként látogatást tettem az ott található ausztrál kortárs művészeti múzeumba (Museum of Contemporary Art Australia). Hát – nem nagyon értettem a kiállított rajzokat, grafikákat, képeket és egyéb alkotásokat, filmeket – Judith néni ezért kivalagászna – de azért végignéztem. Érdekes dolgokkal találkoztam. Például volt olyan, hogy egy teremben egy női arcot vetítettek a falra. A film, ami kb. 1 perces bemutatta, hogy mennyire változik meg az egyén arca, amikor egy könnycseppet próbál kicsikarni magából. Szinte káprázott a szemem. Néha úgy éreztem, hogy más arcát látom, pedig nem. Érdekes volt. Na meg ehhez hasonlókat, melyek számomra teljesen érthetetlenek voltak. Például, hogy „hogyan fessük ki a szobánkat” vagy, hogy hogyan csináljunk tengeri csillagból „függő dekorációt” illetve mi módon használjuk a  poharakat gyertyatartóként. Javaslom, ha a pohárkészleted nem teljes, akkor próbálkozz ezzel. Tök jó!!

Mindezekről tettem fel képeket a galériába. Nézd meg!

A múzeum után folytattam az utamat és „átkeltem” a nagy hídon.

Amikor először érkeztem a kikötőbe szinte leesett az állam, midőn megtekintettem ezt a hatalmas vasszerkezetet. A fotók soha sem fogják visszaadni azt, amit éreztem és nehéz is elmondani. Az embernek a tekintetét szinte magára vonta eme bődületes, szénfekete, kicsit félelmet keltő, iszonyatosan nyomasztó, de mégis bámulatosan gyönyörű architektúra. Szinte éreztem, a rajta átkelő gőzmozdonyok füstjének az illatát. Bámulatba ejtő! Ilyenkor mindig az fordul meg a fejemben, hogy, hogy az istenbe bírták ezt így összetákolni. Nem csoda, hogy 9 évig tartott a híd megépítése. 1932-ben adták át, ami az északi városrészt köti össze a déli, azaz üzleti negyeddel. 8 forgalmi sáv, 2 vasúti pálya 1 kerékpáros és 1 gyalogos sáv található a hídon. 1149 méter hosszú. Körülbelül 16 perc alatt értem át kényelmes tempóban, miközben tekintetem folyamatosan a felhőkarcolókra és az alattam elterülő parkok rendezettségére és a bődületesen nagy vízfelületre fókuszált. A hídon általában rengetegen kocognak és sétálnak oda és vissza. A közbiztonság még itt is említést érdemel. A híd teljesen bekamerázott és folyamatos 24 órás személyi felügyelet (biztonsági őr) alatt tartott. A túlparton készítettem egy pár képet, leültem egy padra, megoldottam a házifeladatom majd csak bámultam és csodáltam ezeket a hatalmas építészeti csodákat. Csak ilyenkor lenne egy kicsit hosszabb a nap. Most már korán sötétedik – úgy 19.45 körül.

Tényleg nem sokára óraállítás. Míg Te előre 1 órával én vissza 1 órával fogom tekerni a vekkert. Így nem 10, hanem csak 8 óra lesz az időkülönbség. De ez is 1 hét csúsztatással. Természetesen addig 9 óra lesz a különbség. Amúgy Te csavarsz előbb.   

Jajj.

Tegnap, elmentem edzeni. Természetesen voltam már korábban is, de csak a közeli (1 perc) parkba. Kocogtam futottam, néztem az embereket, az edzéseiket stb.

De tegnap a Timi, tudod – hát az egyik lakótársam, elcsalt magával. Nagyon nem akartam menni, de aztán olyan gyorsan megváltozott a hozzáállásom, hogy 30 másodperc alatt összeszedtem magam. Semmit nem kellett vinnem magammal, csak törcsit, meg vizet. Ja az is 2 percre van tőlünk. A Fit n Fast elnevezésű, fogalmam sincs, hogy milyen gépekkel felszerelt teremben kábé 1 óra 15 percet töltöttünk. Mivel elég tiszta a környék, nincs sár, kavics, rothadó falevél, így általában már mindenki abban a cuccban érkezik, amiben edzeni fog. Mi is így mentünk. A terem egy nagy irodaház 1 szintjén helyezkedik el. Úgyhogy sportemberek révén lifteztünk. De nem azért, mert lusták voltunk, hanem azért, mert az ilyen hatalmas épületekben a lépcsőházakat csak vészhelyzetben lehet használni. Jó mi? Sebaj, volt 4 felvonó.

A beléptetést és természetesen a tagsági érvényességet itt is számítógépes rendszerrel nyomják, csak kapu van a bejáratnál, ami átenged. Személyi edzőt nem nagyon láttam, de látogatót, azt bőven. A világ minden részéről. Hát az edzési kultúráról is tudnék mesélni. Itt is van ám vasrángatás, meg cibálás – sebaj, majd jönnek hozzám masszázsra. Nagyon sok gép van a teremben, úgyhogy aki itt nem tud edzeni, az béna. Hát nem egy Technogym minőség - amúgy vannak termek, ahol azok vannak, mint a „Fitness First”-ben például – és így annyira nem is bírtam élvezni, de azért becsületesen végigcsináltam azt, amit elterveztem. Azaz igazság, amikor az ember hozzászokik egy minőséghez, azt máshol is elvárja. De sajna itt pont más gépeket használnak. Azért jól leizzadtam. A nagy melegek miatt hatalmas ventillátorok vannak felszerelve az oldalfalakra, na annak a szelét valahogy nem csíptem. Tévék a falon a kardió részen és a gépeken egy kis kütyü, amibe bedughatod a fülesed és a tv számának kiválasztásával hallgathatod az éppen adásban lévő műsort. Jó kis megoldás. Az egyik tv-én, ami a spinning kerékpárok előtt volt – egy komplett edzést követhettél és csinálhattál végig – felvételről. Mintha otthon edzenél az egyik videokazidra.  Szóval , jó volt – élveztem – jól elfáradtam. Na, utána otthon megettem a forró muffinomat vanília fagyival. Hmmm. Isteni volt. Jól meg is ülte a gyomrom.

Na szóval – röviden az eseményekről ennyit. Holnap még suli és utána meló este 9-ig. Jajjjj hát erről jut eszembe. Egyik reggel azt hiszem vasárnap, igen vasárnap reggel, megkértem az egyik kollégámat masszírozzon végig, de ne a kezével, hanem a teljes súlyával. Thai masszázst kértem. Aztán majd visszaadom, amit meg is tettem. Nos, egy másik kolléganő, nekiállt fotózni. Készített egy-két olyan fotót, amin könnyeztünk a röhögéstől. Visszaadtam a masszázst ő meg közben fotózta az arcokat. Egy kettőt közzéteszek itt a szöveg alatt. Jól elszórakoztunk! 

Na, majd még jelentkezem. Szia. T.