Kezdetek - a lényeg

Kezdetek? Előkészületek? Óóóóó, hol van az már? Akár folytatásnak is nevezhetném :-) Na de mindegy.

Hát igen. Még csak próbálkozom az oldal szerkesztésével, de remélem szépen alakul majd. Történetem valójában nem itt kezdődik, de valahol el kell indulnom. Nézzük most ettől a dátumtól: 2012.12.01. Hamarosan világvége? Ugyan már. Reméljük, hogy csak a "Rossz Világ" vége. Bár, kétlem.... és gondolom mindenki így van ezzel.

Még pontosan 22 napom van az indulásig. Hogy, hova? Hát, az hamarosan kiderül. Még mindig kavarog bennem valami (mit csináljak, meg tudom csinálni, képes vagyok rá .... and so on.) Miért ne? Ennél rosszabb már nem lehet.

Még dolgozom. Órák és masszázsok egymás után a megszokott rutin szerint. Karácsonyra mindenki fitt akar lenni. Hát..... Igazából Én is. De ezt vállaltam! Csinálnom kell. Mindenki kérdez folyamatosan, érdeklődik - Ugye nem lépsz le? Tényleg kimész külföldre? stb. És én igazából nem akarok mondani semmit. Hogy miért, azt igazából én sem tudom. Mert. Majd ha minden biztos és látom a végét, akkor mindent elmondok. Hát ez van. Azért nagyon örülök, hogy ilyen sokan ragaszkodnak még a társaságomhoz. Örülök.

Na de vissza a témához. Ilyenkor (általában egy családi nyaralás előtt) már mindenki nagy izgalomban van és készülődik.... Hát én NEM. Egyszerűen nem tudom megmondani miért. Pedig nem 1 hétre utazom el, illetve remélem nem 1 hétre. Szóval nem igazán készülődöm. Talán ez nem is látszik. Pedig titokban azért pagolgatok. De nem az útravalót, hanem az itt hagyandó tulajdonaimat. Nem kevés.

Most is és minden üres percben keservesen pakolgatom, rakosgatom, "szortírozom" életem minden egyes megteremtett darabját. Eszméletlen szar érzés. Itthagyni mindent és mindenkit. Barátokat, ismerősöket, családot. Húúúú. Nem is tudom mit mondjak. Csak folyamatosan jár az agyam, de tudom, hogy nincs más választásom. De pár hét, és mindent másképp fogok majd látni. Na pakoljunk!

    " Épp a padlásról szedtük le régi dolgaimat, amikor egy nagyon jó barátom tette felém ezt a megjegyzést: "Úgy teszel, mintha a HALÁLODRA készülnél baszki!" - elfordultam, mert szemeim azonnal könnybelábadtak. "Igen"  mondtam magamban - " A halálomra és egyben az Újjászületésemre is" - Majd próbáltam úgy tenni, mintha semmi se történne, és pakolgattunk tovább. Ő az az egytelen személy a sok közül, aki életem során NAGYON sokat, és az év utolsó napjaiban is teljes szívből odaadóan segített, még ha sokszor össze is kaptunk vagy beleleéptünk egymás lelki világába. Örökké hálás leszek NEKI és kívánom, hogy minden amit szeretne, az mielőbb megvalósuljon! Bármikor készen állok segíteni neki. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...!

Na, de menjünk tovább. Hol is tartottam? Ja igen - készülődés, izgalom - mint egy kellemes 10 napos nyaralás előtt. Hát ez egy kicsit hosszabb nyaralás lesz. Megmondom őszintén, sokáig vártam erre a pillanatra, nagyon sokáig. De azt is el kell mondanom, hogy most már muszáj is, hisz mindenki tudja mibe vágtam bele (legkedvesebb főnökömmel, majd barátommal), és mindenki tudja, hogy hova jutottunk.... Érdemes itt valamit is csinálni? Érdemes? Kell?   ...NOOOOO... többet soha. Hogy még jobban tönkretegyenek, ha tönkrementél, akkor nem nulláról, hanem mínusz nulláról kezd újra mindennt. Itt. Kinek? Minek?  ---  Ezt eldöntöttem, megyek, mindnet hátrahagyva, megyek. Ne haragudj ezért! Kérlek!

Elsőként, helyre kell tennem azt, amit Önhibámon, Önhibánkun kívül - valami más tönkre tett. Nem hiszem a mai napig azt, hogy mi voltunk a szerencsétlenek. De nem akarok szégyenkezni... nos röviden erről csak ennyit, hisz ez a múlt, ezen már nem lehet változtatni.  A megoldást kell keresni. És most azt teszem. De nem itt. Mert itt reménytelen...ugye?  Csak folytasd... Te mit gondolsz?

És teszem és teszem a dolgom - amíg tudom - , hogy nyugodtan térhessek vissza közétek "látogatóba"!

Így akarom és így is lesz.

Most folytatom azt amit elkezdtem - semmi érdekes - minden a hétköznapi. Karácsony előtt jelentkezem.

....

Pá