Megkésve... bár...
Most a bejegyzés elejére ugrom, ahogyan Gyurkó Feri barátom rám förmedt, hogy hol vannak a beszámolóim. „Épp most kezdtem el összeszedni a gondolataimat.” - válaszoltam kérdésére röviden és tömören. Igazából épp azon gondolkodom, hogy ki is olvasgatja történéseimet… én azért csak írok. (3-4 havonta.. hahahahaha) Most épp azzal küszködöm, hogy a mondataimban a szavat kétszer kell leírnom csak azért, mert elfelejtem hasznalni az ekezetes maganhangzókat. Borzalmas… Irok…törlök...javítok … es igy tovább… ahhhhhhhhh
Kedveseim… be kell, hogy valljam…. iszonyú lusta vagyok írni… miért? Pedig kell… minden nap… sms, időpontegyeztetés, chat…etc. De még is.. olyannyira nehezen allok neki.
Épp túl vagyok egy-két bucsú partin, ahogyan kollégaim, barataim vagy hazautaztak vagy másik várost választottak nagyobb siker és megélhetes remenyeben. Pedig mindenki azt mondja, ha Sydney nem megfelelő ahhoz, hogy újra kezd vagy startold az életed, akkor a masik város miert lesz egy jó valasztas?… természetesen itt is vannak kivetelek... Mindenki tudja es tisztaban van azzal, hogy Sydney nagyon de nagyon el-ázsiasodott (hat ezt nem tudom hogy kell leirni) rengeteg kínai, thai, vitnami, filipi, arab es egyeb ezzeh hasonló nemzetseg eli életét egymas mellett. Ezert, mint mindenütt a kormany itt is beszigorított, törölt nehany vizumtipust, megnehezítette a letelepedést és meg lehetne sorolni a megszóritasokat az áraktól az adófizetesig.... Igen… sehol nem könnyű.. mindenhol meg kell állni a helyed, nem elkeseredni… tovabb allni menni, menni, menni és haladni előre... akár itt, ott vagy amott...
Szeptember 15-én jar le a vizumom… hogy mi lesz… talan mar tudom.. Az az igazsag, ha valamit a fejembe veszek.. akkor azt vegigcsinalom… nem halasztom el a lehetőségeket.. legfeljebb tanulok belőlük.. Jajj istenem….., annyira sajnalom, hogy sokan hazamentek és mennek, mert elfogyott a pénz, vagy mert nem birjak, vagy.. vagy.. vagy… es sorolhatnam… Ha itt vagy itt nem jó, ha ott vagy ott nem jó… ahhhh… De azt hiszem ezen én mar túl vagyok… mindenhol jó, ahol el tudod érni azokat a kis célokat, amit aztan remélhetőleg soha nem veszitesz el. Sokat tanultam… tanitóimtól es barataimtól… es mar én is vallom, hogy „az embernek csakis akkora helyre van szüksége, hogy a két kezét széttárva, maga körül körbe tudjon fordulni” (P. Péter) hat nem igaz? Az örök igazsag pedig remélem az marad, hogy egy jó barati kapcsolat ket ember között több, mint amit a kezedben tartasz.
És hidd el… most tudom igazábol azt, hogy ez a két apró dolog.. mennyire és mennyire fontos… na de ennyit az elmélkedésről, a helyzetekről itt AU-ban.
Igazaból nem emlékszem, hogy írtam e arról, hogy a magyar lakótarsaimmal berelt hazból egy másik helyre költöztem. Az egyik volt osztalytarsamhoz aki arról volt számomra híres, hogy kéthetente egyszer megfürdött… össze tettem a kezem, amikor ez a csoda néha megtörtént.. végre újra friss a levegő.. hat igen.. mas kultúra, mas szokasok. Aztan később úgy 2 hónapja ő tovabb allt a sajat nemzetű barataival van most együtt egy lakasban... így most 4-en nem fürdenek 2 hétig. Én meg magamra maradtam a híres, festői, zsúfolásig lakott, piszkos, szemetes és egy kicsit szagos kínai Campsie negyedben. Maradandó élmény marad azt hiszem!
És mi történt... adódott egy újabb lehetőség... amit szintén megragadtam… es most az ócean parttól lakom 5 percre (gyalog) egy csodalatos helyen. Semmi nem szerencse… csupan csak a lehetőség behozatala…
Napjaim igazaból tovabbra is rutin szerűek.. mint amiről írtam mar korabban.. nincs sok buli, meg kirandulas… csak meló és előrehaladas…
FB oldalamra .. neha rakok fel fotókat a helyi eseményekről, amelyeket ha tudok meglatogatok, de igazából nincs hiányom semmiből.
Talan a Michael Buble koncertről nem is írtam.. aha.. assszem nem. Naggggyon jó volt.
Időben erkeztem, hogy meg véletlenül se kessek el.. mivel ebben meg semmilyen rutinnal nem rendelkezem… ki tudta, hogy mik az itteni bevett szokasok…
Előzenekar… az volt....az arena meg csak félig telt meg… hol vannak az emberek?… a koncert elkezdődik… természetesen az előzenekarral, akik egy héttagú fiú csapat volt mindenféle hangszer és eszköz nelkül. Nyomtak egy olyan zenei előadast, hogy a szám is tatva maradt.. aztan szünet… érkezik a közönség.. lassan megtelik az aréna… mindenki kezében kaja, ital es egyéb harapnivaló… hol vagyok én?.. BBQ party??? ..ahhh.. lenyeg , hogy aztan mindenkit a helyere kisernek..es a koncert telt hazzal megkezdődik… fergeteges volt... nevettem, m, örjöngtem és csapoltam a tömeggel....ja.. es természetesen rövid volt… Mint minden koncert. Szóval első koncert Sydney-ben tick off.
Mint ahogy Te is tudod, itt most épp tél van. A nappalok kellemesek (átlagosan 18 fok) az estek pedig egy kicsit hidegek (7-10 fok). A hazak szigetelese szörnyű így elkel egy-ket hősugárzó hasznalatra. Nehany helyen karacsonyfa újra… hahahaha… es ezt értsd igy ahogy írom.. ahogy tudnak, úgy teli hangulatot varazsolnak a belvarosba, és nehany beachre.… hóeses, fenyőfák es jegpályák a varos számos pontján vagy a beach kellős közepén. Van aki úszik az óceánban es van aki úgyan azon a helyszinen a korcsolyazast valasztja.. elképesztő.. Winter festival... Nappal a pálya egy kicsit kasas, de estere teljesen visszafagy.. koszönhetően természetesen a hatalmas eszközöknek és berendezeseknek amelyek ott dübörögnek a pályatól fel szaz meterre… hangulatos.. érdekes.. es egyben mosolyt fakasztó is… semmi nem lehetetlen… Természetesen vannak helyek ausztraliaban ahol esik a hó es síelesre alkalmas de sokan New Zealand-ot vagy Japant választjak célallomasnak.
Mar lassan két éve itt vagyok fagy és hóeses nélkül.. hat nem volt nehez hozzaszokni…
Hat igen… az élet zajlik… lassan… kenyelmesen… es mosolyt fakasztóan… Tél van, …mégis minden színes es ragyogó… egy percre sincs szürkeség, depressziót kiváltó hangulat… egyre jobban élvezem… és egyenlőre imádok itt lenni.. természetesen mindenki hiányzik.. de nekem ez a lehetőség adódótt akkor.. akkor és nem máskor, amit meg kellett hogy ragadjak… MOST HÚZOK..
Legközelebb szeptemberben jelentkezek…
Addig hatalmas ölelés nektek..
Tibi