Augusztus, ..... elvileg itt még tombola a tél, ezért hétvégén elugrottunk Bondi-ra egy kicsit napozgatni, pihizni, dumcsizni. Előtte érdekességként benéztünk a Sydney-i halpiacra – csak körülnézni és enni valami finomat. Halak, rákok, homárok és mindenféle kütyü, mütyü bőségesen. Ember – rengeteg - Komolyan mondom,... a sok kacsázástól - az emberek között - egyszer még sérvet fogok kapni. Hát nem igazán ehhez voltam hozzászokva.
Szóval, mindenki vásárolt meg evett és evett és evett. Természetesen mi is. Hogy mit? Én grillezett garnélanyársat és egy osztrigát – besameles sajtos szósszal besütve – sült krumplival, ja meg egy-pár tintahal karikákat. Fini volt. Az osztriga nem nagy eresztés, de nem is olcsó. 2 és fél dollár egy szippantásért. Ne semmi. Azért azt is ki kellett próbálnom. :-)
Szia kedves Barátom, Ismerősöm!
Hogy vagy? Azt hiszem, most egy kicsit korábban jelentkezem, mint ahogy azt az utóbbi időben megszokhattad. Ez annak köszönhető, hogy végre.... van már netünk az új házban. A beköltözés óta nagyon sok minden nem változott,... szereztünk egy-két bútort,... csinosítgattuk a házat és a szokásos ceremónia, ....hogy minél otthonosabb legyen minden. Hát.... az első pár nap földön alvás megtette a hatását, ugyanis egy hétig ugattam, mint egy kutya, folyt az orrom, szóval nem hoztam a formám, de túléltem. Dolgozni azért elmentem – suliba nem….. Ahhoz nem lett volna türelmem. Mondjuk a melót is úgy szenvedtem végig, de mennem kellett. Most már minden Ok.
Hogy miket szereztünk a házba? Hát először is nem volt hűtőnk. Még szerencse, hogy az éjszakák elég hűvösek voltak, így azt az egy két hűteni való cuccot a külső mosókonyhában tároltuk. Aztán 3 nap után sikerült hűtőt szerezni, kicsit szagos volt, de most már tiszta és tökéletesen működik. Aztán sofa. Azt is sikerült szerezni, hisz nem volt mire leülni a nappaliban. Most van két bőr ülőgarnitúránk. Király – végre kényelmesen lehet tévézni – nem mint ha sűrün tenném - de néha belenézek a nagy világ eseményeibe. Összekukáztunk még kerti székeket, szekrényt ...nekem.., ágykeretet nekem.., hogy legyen hol aludnom és pakolni a cuccaim. Minden tökéletes...
A képen a szobám az első három napban aztán a negyedik naptól..... :-)
Természetesen mindenki próbált magának ezt azt összehajkurászni.
Mindez nagyon egyszerű, ugyanis amikor valaki elköltözik, és nem bír magával vinni cuccokat, azt meghirdeti, hogy ingyen elvihetőek. Vagy már nem kell nekik, mert vettek másikat … és sorolhatnám.
Amúgy szépen belaktuk a házat. Nyugalom, csend, meg amit akarunk. Csak érdekességként a ház értéke 1 millió 300 ezer dollár – nehogy átszámold, mert nem fogod elhinni. Pedig igaz. - Nem mostanában kell lakásvásárlásban gondolkodnom...
Suli – hát arról jobb, ha nem is írok semmit. Belebetegedtem. Szabályosan. Annyira lelkiismeretes vagyok, hogy ez fog engem a legjobban kikészíteni.
Először az első héten semmit nem értettem, csak ültem, mint egy kuka – de most már azért egyre jobb. Bár még nagy a hiányosság. A szótáram, mint egy rongy. Tanulnom és olvasnom kell sokat, hogy értelmezni tudjam a dolgokat. Hát nem egyszerű. Vért fogok pisilni, azt hiszem. Nem baj – ezt is túl fogom élni.
A meló North-Sydney-ben. Élvezem, nagyon jó. Még egyelőre kevés a vendég, de hát mit is akarok egy-két hét után. Sőt egy idegen országban. De azért haladok, szerencsémre, annyira meg vannak elégedve a vendégek, hogy egymásnak ajánlják a szolgáltatást. Azt hiszem ez a legjobb út – felépíteni az üzletet. Lassan, de biztosan.
Szóval – zajlik az élet, akár csak otthon. Nincs unatkozás. Addig jó, amíg van időm elmenni az óceánpartra egy kicsit feltöltődni, kikapcsolódni. Nem fogom túlhajtani magam, abból elég volt odahaza. Pici suli, pici tanulás, kevés munka, egy kis szabadidő, egy kis kirándulás. Ja, azt hiszem ennyi.
Na – majd még jelentkezem.
Kérlek, ha szívesen olvasod rövid beszámolóimat, tegyél egy szavazatot az alábbi szavazólapra. (LENT)
Nagyon köszönöm!
Vigyázz magadra
Tibi
Kérjük, add meg az alábbi információt.