Kenguru a gyomromban...

Igen tudo,… már lassan véget ér ez a hónap is. Május.

Suli

Amióta erre az új kurzusra járok, azóta egy kicsit kevesebb lett a szabadidőm. Mást sem csinálok, csak esszéket írok, meg prezentációkat készítek. Csak néhány téma az eddigiekből – Rubik Ernő és a bűvös kocka, Fekete és fehér, A banán, Globális felmelegedés, a ritmus stb…  Szóval – elég izgalmas. Főleg amikor a prezentálni kell.

A bűvös kockás előadásom elég jól sikerül. 8 percem volt, de eltartott 20-ig. Nem csodálom, hisz a prezi végén egy gyors egy perces játékot játszattam az osztálytársakkal. Vásároltam 2 db Rubik kockát, melynek legalább egy oldalát kellett volna megoldaniuk 1 percen belül. Az eredmény nem lett valami kiváló, mert maximum 5 színt bírtak egymás mellé felhozni. A lényeg, hogy élvezték. Nekem ugyan 10 dollár + alkudozás, így 7,5 dolláromba került a két kocka, plusz a két csoki 3-ért, amit a versenyzők ajándékként kaptak. De megérte. Nagyon boldogok voltak és talán a prezentáció is jól értékelhető a tanárom által.

Nos, két hét után megint csoportot kellet váltanom – most még több feladat – kutatás, felmérés. Hmmmm…. Még kevesebb szabadidő….., bár….. tegnap két lakótársammal, akik testvérek, Timi és Gergő, lementünk, lementünk???? – bementünk a belvárosba és lementünk egy bárba. Iszonyú hangulatos kis hely. Nehéz leírnom annak atmoszféráját, mert ilyet még csak filmekben láttam. Ha kíváncsi vagy >>> https://playbar.com.au/  Élő jazz és hideg sör. Ez volt a program. Ja, meg beszélgettünk. Rengetegen jöttek le egy pohár sörre vagy egy pohár pezsgőre. Hogy mennyit tudnak az emberek beszélni? Ülve, állva vagy éppen falhoz dőlve, öltönyben vagy laza szerelésben, párosával vagy kis csoportokban, mindenki kezében egy pohár itallal. Igazi retró hangulat. Érdekes.. Csak hát…… a szórakozás azért nem olcsó itt Sydneybe. Nem kell félnem attól, hogy egyszer is leiszom magam. Mostanában.

Excursion

Amúgy a múlt héten megint volt osztálykirándulás. Bronte Beach. Az idő nagyon jó volt. A társaság, akikkel tudtam végre beszélgetni, mert természetesen én vagyok az egyedüli európai az osztályban, az egy pakisztáni srác és két koreai lány volt. Sajna a kínaiak a saját nyelvüket használják, magasról leszarják az angolt, meg amúgy sem értem őket. Szóval – jól telt a nap. Beszélgetés, grillezés, fürdés és fotózkodás. A víz nagyon kellemes és kristálytiszta volt, egy kicsit megmártóztam, majd telezabáltam magam. Hogy mit ettem??? – csirkecomb, fokhagymás kenyér, kolbászka, sült kukorica, grillezett hal, chips és grillezett kenguru husi.

Életem első kenguru husiját ettem meg 2013. május 7-én. Az íze, mint ha a májat és a húst összekevernéd. Várj, hasonlít a májas hurkához. A színe sötét vörös, grillezve barna mint a sz.r, de nagyon porhanyós egy kicsit édeskés és szaftos. Hát megmondom őszintén tettem egy pár kört a kész falatkák körül. Isteni volt. Szegény kis kenguruk… a gyomromban.

Kocsmázás

Egy hete pénteken elmentem a Gergővel kocsmázni. Unatkoztunk – este volt, néhányan dolgoztak, néhányan a szobájukban feküdtek, szóval mi meg elmentünk vízipipázni és sörözni. A kocsma az túlzás, hiszen ahova mentünk, az egy arab stílusú étterem. Nem kellet sokat gyalogolni, mert az utca végén van. Mint minden, de erről már írtam. Ami számomra furcsa volt, az az…, hogy nem szolgálnak fel italt, ha nem fogyasztasz ételt. Hmmmm – így beugrott egy adag sültkrumpli – kecsappal. Kettőnknek. A vízipipa aromája – „két alma” – itt friss almába (ananászba, körtébe stb.) töltik bele a kiválasztott ízű dohányt és szolgálják fel a megfelelő módon. Kb. 3 órán át csak szipkáztunk. Dolgozik egy srác ott, akit elneveztünk szenes embernek. Ő az, aki folyamatosan cserélte az izzó szenet a dohány tetején illetve a már alig izzót. Most nem írom le, hogy hogyan működik egy vízipipa, mert biztos találkoztál már vele. A srác úgy nézett ki, mint a templomban az az ember, aki cipeli a füstölőt és lengeti, mint egy idegbeteg. Na, Ő ugyan ezt csinálta, csak egy valog izzó szénnel. Azt vártam, mikor reppen egy darabka a vendégek közé. De hát ez képtelenség ugye? Nagyon kellemesen telt az este, beszélgettünk és figyeltem a vendégeket. Úgy éjfél körül vagy talán később haza is indultunk. A lábaim csak úgy repültek hazafelé, azt hiszem a pipa megtette hatását …. vagy a két kicsi sör?

Shopping

Két nagy bevásárlóközponttal találkoztam ez idáig. Woolworth és a Coles. Hasonlítanak az Auchan és Tesco áruházakra. Mindent meg tudok venni, amit csak akarok. Még nem volt olyan eset, hogy ne találjam meg azt, amit keresek. Folyamatosan vannak termék akciók. Na én mindig azt keresem. Itt is vannak saját névvel ellátott termékek, aminek a minősége – tökéletes. Erre nem tudok jobb kifejezést találni. Úgy gondolom, nem élnek még ebben az országban olyan sokan, hogy silány minőségeket kelljen produkálni. A legolcsóbb tej is veri a magyar minőségi tejet. Nem beszélve a natúr yoghurtról ami mindennapos eledel számomra. A fizetés is egyszerű – csak odamegyek az önkiszolgáló kasszához, lehúzom a termékkódokat (amik mindig működnek) majd a végén odatartom a bankkártyámat egy képernyő elé, egy csippanás és már jön is a blokk. Kész. Nagyon gyors, legyen bármilyen forgalmas időszak. Szinte élvezem a vársárlást. Ja, és piát csak a bottle shopban tudsz vásárolni vagyonokért, cigarettát pedig csak egy bizonyos kasszánál. Itt nincsenek kirakva hatalmas displayekbe a márkák amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy szívj amennyit csak bírsz. Szerintem ez egy tök jó megoldás.

Azt hiszem, most röviden ennyiről tudok beszámolni

Szia legközelebb..