Jó úton...
Igen tudom… már február…
Eszméletlen gyorsan telnek a napok, egyik a másik után, észre sem veszem, és már vasárnap van. Talán azért, mert egy kicsit felpörögtek az események körülöttem..
Üdvözöllek kedves Barátom,
Az decemberi beszámolómban az első szemeszter vizsgáról írtam és már lassan írhatom a következőét. Hamarosan végzem… Pontosan e hónap végén. Még egy hét suli aztán egy hét study week aztán egy hétig vizsga. Hát igen.. tanulok és készülök, mert végezni akarok..
Az idő kellemes, nappal átlagosan 32-35 fok körüli a hőmérséklet esténként pedig kellemes alvó hőmérsékletre hűl le a levegő. Talán most februárban várható nagyobb felmelegedés úgy 40 fok környékére, de az maximum 2 hétig fog tartani. Szóval egy év után elmondhatom, hogy az időjárás kiváló.
Na, de mi is történt… hú… annyi minden… azt sem tudom miről írjak. Decemberben egy új helyre költöztem… igen… megint… Így most teljesen kivontam magam a magyar nyelv használata alól.. bár ennek ellenére háromszor annyi magyar vendégem lett, mint volt… na, de sebaj… Egy kicsit távolabb a munkahelyemtől egy kicsit távolabb a city-től.. Igazi kínai negyed… mindent ki kell próbálni gyerekek… mintha Pekingben lennék… de már teljesen hozzászoktam. Igaz sohasem jártam ott, de el bírom képzelni milyen lehet. Talán hasonló..
Most már csak ketten vagyunk egy úgynevezett granyflat-ben. Ez egy családi ház kertjében kialakított kisebb különálló lakrész. Az osztálytársammal együtt lakunk itt. Csendes, tiszta és költségkímélő… és ez nagyon fontos. Ezek után már bárhol képes vagyok élni… jól érzem magam… minden megvan amire csak szükségem van…
Pontosan… és nem fogod elhinni… december 24-én este költöztem… mint pontosan egy évvel ezelőtt… csak akkor a repülőn ültem… és 25-én reggel már egy új helyen ébredtem, mint ahogy ez történt tavaly ugyan ebben az időben amikor a gép reggel 7 órakor landolt Sydneyben.
Új év.. új hely… ennek így kellett történnie… így 25-én egész nap az új fészkemet rendezgettem… délutánra végeztem is… mivel a karácsonynak még csak halvány lehelete sem érződött, így estére összeszedtem magam azt átugrottam az egyik kollégámhoz ünnepelni… söröztünk, ettünk, beszélgettünk majd jégereztünk… (Ő olasz) .. kellemesen telt az az este. Ez volt az én karácsonyom. Mivel addigra már túl voltam egy újabb honvágyas szakaszomon, így minden tökéletes volt. Valamikor hajnalok hajnalán haza is keveredtem.
Aztán másnap 26-án a lakótársammal BBQ-tunk. 27-31-ig meg dolgoztam.
Szilveszter napján, miután meló után hazamentem úgy 6 óra körül, gyorsan tisztába tettem magam, felpattantam a biciklimre, aztán húztam át újra az olasz kollégámhoz. Az állomás felé igyekeztem (mint említettem biciklivel). Egy építkezés mellett haladva egy kicsit rá kellett lépnem a pedálra, hogy elérjem a vonatot. Általában az építkezések körbe vannak kerítve vaskerítéssel amit egy reklámfelirattal ellátott ponyvával fednek le. Nos ezt a ponyvát a szél szarrá tépte, így amikor az egy kicsit erősebben fújt a ponyvát elkezdte lebegtetni… nos hát azt hiszem folytatnom sem kell… épp e mellett a kerítés mellet haladtam el amikor is a szél felerősödött az meglegyintette a ponyvát ami aztán beleakadt a cajga kormányába, amit aztán kicsavart a kezemből és én meg aztán röpültem mint egy szerencsétlenség. Szerencsémre sikerült a jobb oldalamra esni így csak a könyökemet, a combomat és a nyakamat sértettem meg. Az egész 3 másodperc alatt zajlott le és én már a talpamon is voltam. A bugyogóm tele volt homokkal, a könyököm vérzett, úgy néztem ki, mint egy hajléktalan. Senki a környéken… de minden rendben volt… aztán úgy ahogy voltam, koszosan és véresen folytattam utamat az állomásig, közbe ejtve egy botle shop-ot csak azért hogy vegyek pár üveg sört. Ezt muszáj volt. Azt nem is mondom, hogy az első kerékbe mekkora nyolcast pakoltam … húúú… sebaj… már rendben vagyok és van egy új biciklim is..
Szóval ez volt a szilveszteri kiruccanásom kezdete..
Végül is a vonatot aztán elértem, a kollégámnál meg rendbe szettem magam… minden ok volt… kezdődhetett a szilveszteri buli… Buli.. inkább csak egy kis város illetve tömeglátogatás…
Úgy terveztük, hogy egy pár pohár után elmegyünk és megnézzük a híres Sydney-i szilveszteri tűzijátékot. Hát… mondanom sem kell, hogy minden területet lezártak… rengeteg ember... rengeteg… azért sikerült találnunk egy parkot ahonnan egy keveset láttunk a show-ból.. aztán betértünk egy két bárba.. ettünk.. ittunk .. aztán mivel minden hajnali 2 órakor bezárt így elindultunk hazafelé…
Újév napjára egy kis beach partyt terveztünk, de az idő és a fáradság miatt ez elmaradt. Majd legközelebb.
Aztán másodikán már megint dolgoztam, és most meg minden a megszokott menetrend szerint.
Természetesen sztorik mindig születnek, akár a munkahelyemen akár a suliban… rengeteget tudnék írni… de inkább majd egyszer elmesélem.
Most zajlott le a Sydney fesztivál, ünnepelte mindenki az Ausztrália day-t és a Kinai Új Évet.
A Darling Harbourban találkoztam egy óriási és mégis egyszerű ötletű dologgal, melyről tettem fel fotókat a
galériába. Fiatalok és idősek vették birtokba és készítettek fotókat erről a mutatványról. Hát én is élveztem fejjel lefele lógni egy ház ablakának a párkányából. Még szerencse, hogy sikerült a lábammal elkapnom a kezemből kiesett táskámat… húú… kemény volt.
Amikor tehetem, továbbra is kirándulgatok vagy robogok a partra… minden napom úgy telik, mintha egy hosszú vakáción lennék… holott nem az… de az érzés, az minden nap ilyen. És ez jó. Amikor felszállok a hajóra, hogy elmenjek egy távolabbi beachre és a hajóról nézve a várost és a vizet vagy a habokat szelő vitorlásokat… egy olyan érzés tölt el, amit nem tudok leírni. Hazafelé jövet pedig a City felhőkarcolóinak éjszakai fényei, a csillagok és az óceán hullámjainak csattogása…hmmm… bár csak érezhetnéd és hallhatnád… nyugalom és béke.. talán így jellemezhetném.
De erről tettem fel egy kisfilmet amit itt lent meg is nézhetsz.
Most búcsúzom … hamarosan jelentkezem.. és ahogy ezt itt írni szokás
c u soon….
Bye
Tibi