Happy Easter!
Március utolsó napja van. Még egy bejegyzés pontosan belefér a havi tervembe.
Hát először is Kellemes Húsvéti Ünnepeket! – Happy Easter!
Suli ---- Megint eltel 2 hét és újra tesztet kellett írni. hmmmm -- Elég jól sikerült, de még mindig úgy érzem, hogy nem haladok semmit sem előre. Nyelvtan, szövegértés olvasásra és hallásra, történetírás. Összesen két óra állt a rendelkezésre. Nem osztályoznak, csak százalékban mondják meg, hogy hol tartok és mikor lehet továbblépni a következő szintre. Most az eredményre várok. Kedden majd kiderül. Csütörtökön megint volt egy osztálykirándulás a Bondi Beachre – beszélgetés, fürdés, BBQ stb.- de nem tudtam elmenni, mert délután melóznom kellett. Ez van, nincs válogatás. Pénteken (nagypéntek) munkaszüneti nap volt, így nem kellett dolgoznom. Így az időjárástól függően szerveztem meg a programom.
Mivel az idő kedvezően alakult így pénteken elutaztam Newcastle-be. Először úgy volt, hogy 2-en vagy 3-an megyünk, de aztán visszaléptek. Így egyedül mentem. Úgy 2 és fél órás volt az út vonattal. Reggel 7.30-kor indultam, amikor még mindenki aludt a házban és este 9-kor értem haza. A vonatozás nem tűnt hosszúnak, mert folyamatosan a tájat bámultam. Ja meg a kengurukat – vajon látok e szabadon. Igen láttam…..!. Egy ici picit kb. 30-40cm magas és egy nagyobbacskát. A nagyobbik talán combmagasság? – aha kb. Imádnivalók voltak. Nézték, hogyan megy el a vonat előttük. Sajnos fotót nem tudtam készíteni, mert túl gyors volt a sebesség és csak pár másodpercig láthattam őket. Na, de majd az állatkertben… …valamikor. Szóval a táj érdekes volt, amit nem tudok leírni. Erdők, hegyek, sziklák, víz, tó, folyók, hidak, alagutak stb. A vonatról szinte a fák tetejét bámulhattam. Olyan volt, mintha valamilyen hatalmas töltésen haladtunk volna. A folyók, meg a tavak – mintha a víz felszínén siklottunk volna. Ha ki tudtam volna lógatni a lábam, akkor a víz simán nyaldosta volna a talpam. Néha attól féltem, hogy szakadékba vagy vízbe borulunk. Különleges és mesés volt a táj. A hogyan távolodtunk a várostól (belvárostól) lakóházak egyre nagyobb telkeken bujdostak az árnyas hatalmas fák között. Ha megkérdeznéd, hogy hogyan építkeztek és építkeznek, akkor azt mondanám, hogy valahogy a fák közé meghagyva minden növényzetet. Szinte leírhatatlan, hogy micsoda helyekre telepítenek otthont az emberek. A nyugalom és a béke áradt minden egyes vidéki házból. Embereket szinte alig láttam. Érdekes volt, mint ahogy Newcastle is. Két 
és fél órás fagyoskodás után, mivel a vonaton döbörögtették a légkondit, megérkeztem ebbe a „kicsi” városkába, Sydneytől északra. Igazából semmi különös programot nem terveztem, csak kíváncsi voltam egy távolabbi hely életvitelére, na meg….. látni akartam a híres Forgács hajógyárat. A hajógyár alapítója és igazgatója Forgács István. Ő 1956-ban menekült el Magyarországról és 50 év alatt építette fel, ma Ausztráliának a legnagyobb és leghíresebb vállalatát, a Forgács Gépgyárat. Sajnos tavaly, 2012 nyarán elhunyt. Szóval megnéztem majd körbetúráztam a várost. Ami különleges volt számomra azok a szépen felújított régi lakóépületek, a gyönyörű katolikus templom, a beach-ek és az emberek. Itt már nem nagyon találkoztam ázsiai emberekkel. Szinte bele illettem a városképbe :-) Néha úgy éreztem, mint ha egy másik korban lennék, néha meg a modern építészet ragadott magával. Az ünnep miatt csak az éttermek voltak nyitva, ahol emberek száza várta azt, hogy elfogyaszthassa nagypénteki ebédét.
A parton sétálva a Csendes Óceán végeláthatatlan nagysága és a szörfösök vakmerősége rákényszerített arra, hogy leüljek egy padra és csak bámuljak előre a messzeségbe. A távolságnak és a nagyságnak önkívületi sugallata volt. Kívánom, hogy mielőbb és minél többször éld meg Te is ezt az érzést.
Egy kikötő melletti kilátó megmászása lehetőséget adott arra, hogy madártávlatból is áttekinthessem a környéket. Mindezekről tettem fel képeket a galériába.
Nagyon tetszett a régi villamosból kialakított kicsi kis motoros büfé, a „Harry’s Cafe de Wheels”. Haburgerek, hotdogok bőséges választéka minden arra motorozónak vagy járókelőnek. Az izompacsírták kérhetik mindezeket nyakonöntve chilivel – hmmm – jól néztek ki. De…. természetesen nem ettem. :-( Én marha, pedig kipróbálhattam volna – na majd legközelebb.
Aztán kifeküdtem egy parkba és élveztem a napsütést délután 5 körül. Jó kis túra volt, de még nem fejeződött be…!
Másnap dolgoztam. Hrrrr…. Mindenki más a házban szabad volt és lustálkodott. No suli, No meló. Csak én voltam talpon. Szeretek ám dolgozni, szóval nem jelentett problémát. Nem volt olyan vészesen sok vendég, úgyhogy megint kaptam masszázst – combhajlító nyújtást – amitől majd beszartam. Mondjuk jól esett, az után a hosszú pénteki városi túra után. Imádom ezeket a csajokat. Gyúrjuk egymást ezerrel. :-)
Vasárnap – Ünnepnap – Irány Blue Mountains – így terveztem, de a reggeli időjárás nagyon esős időt mondott arrafelé, úgyhogy maradt a helyi Royal Easter Show – azaz a Királyi Húsvéti Show.
Nem volt messze, úgy 10 perces vonatozásra az Olympic Park-ban. 38 dolláros belépővel. Úgy 10 óra felé indultam. Az idő kellemes volt. Felhős, néha napos – keményen 23-25 fok közötti hőmérséklettel. Az egész eseményt igazából egy nagy Agrár Expóhoz hasonlíthatom. A kiállítások és a show-k bemutatták, hogy honnan kerül az étel az asztalra. Ez nem csoda, hiszen itt is a városban élők többsége szerintem most látott először tyúkot, kecskét vagy akár tehenet. Talán ezért is volt sok helyre ez kiírva. Where does our food come from?
Szóval sorjában – Számomra egy vagy maximum 4-5 fajta tyúk, kakas létezett – de… ha nem láttam vagy 200 fajtát, akkor egyet sem. Az oldalsó kép felismerhetetlen, de igen ez egy tyúk vagy kakas, vagy csirke… nem is tudom. Most nézd meg! Mint egy szőrmók, pedig ez egy tyúk. A galériába tettem fel egypárat közülük. Kb. 2000 ha nem több tyúk, kakas, csirke, kacsa, liba volt kiállítva egy hatalmas csarnokban. Hát igen – láttam én már tyúkot, meg csirkét, de ezek nem olyanok. Szóval… érdekesen hangzik, de volt köztük egy két díjnyertes is. Komolyan…. a kalitkákon ott voltak a szalagok. Nézd meg a galériában. Díjnyertes tyúk – beszarás.
Aztán jöttek a marhák, tehenek, amik gyönyörűen meg voltak nyírva. Még nem láttam ilyet sem. És gondolom Te sem. Valójában különböző ausztrál farmok és gazdaságok állították ki vagy nevezték versenybe állataikat. Bemutatók sokasága – tehénfejés, tehénnyírás, tisztántartás stb. színesítette a napi élményeket. Ezt láttam – tehát leírom- ilyen egy Ausztrál Húsvéti Show.
Nálunk birkagyapjú itt alpaca (alpaka) gyapjú. Számomra egy ismeretlen állat volt emidáig ami ugye, már megtudtam, hogy Dél-Amerikából származik. Először ott tenyésztették a gyapjúja miatt. Érdekes háziállat. Hasonlít a lámához :-) Aztán a gyapjút a szemem előtt dolgozták fel fonallá azzal a híres rokkával, ami nálunk a múzeumba van kiállítva. Most már ezt is láttam működés közben. A nénike ott ült a lábbal hajtott rokkájánál és sodort. Más a cigijét, Ő a gyapjút. Te láttál már ilyet??
Wood chopping – favágás. Ez egy sport, ami kb. 100 éve benne van számos kultúrákban így az Ausztrálban is. Ha minden igaz, akkor Tazmániából indult. Ott gyakorolják, ahol az erdészet egy fontos része a gazdaságnak. Van junior, fenőtt és még számos kategória. A fa törzsének átmérője is meghatározott. Átlagosan 30cm-es. Ezt a rönköt kell minél rövidebb időn belül és minél kevesebb csapásszámmal kettévágni. Hát végignéztem egy két menetet. Jaj – drága szívem – talán junior vagy idősebb korosztály versenyzet. A start után mindenki vágta a fejszéjét ezerrel. Már mindenki végzett, amikor még egy srác még mindig versenyben volt önmagával. A másik oldalt kezdte el szegény, de már teljesen kivolt. Elfáradt, fújtatott, törölgette a homlokát, remegett a lába de csak ütötte vágta. A bírók folyamatosan kérték a közönséget bíztatásra. Szegény már majdnem összeesett, de Ő akkor is csak ütötte. A takarítók már a háncsokat gereblyézték össze, midőn Ő még mindig csapkodott a baltájával. A közönség tapsolt….. és szurkolt…. és bíztató hangokat hallatott…. és amikor kettévált a rönk a publikum őrjöngött és tapsolt. Emlékszel – hasonló eset volt egyszer egy olimpián –, azt hiszem a 2006-os olimpián. Knézy Jenő tolmácsolásában. Egy fekete gyerek majdnem belefulladt a medencébe, mert alig bírta végigúszni a két hosszt. Emlékszel? Hihetetlen, Knézy a tudósításával még rá is tett egy két lapáttal. Hát …… Képzeld el ezt, hasonlóképpen ebben a versenyben. Még szerencse, hogy a lábát le nem vágta – bocs – de ezt látnod kellett volna. Szegény…:-) Annyira sajnáltam. De végigcsinálta. Kitartott.
Hát – igen – érdekes kiállítás és show volt. Élvezetes.
Amúgy, az élmények fokozása érdekében két játszóteret is felépítettek egyet a gyerekeknek és egyet a felnőtteknek. Vidámpark telis tele jobbnál jobb attrakciókkal. A felnőtt részleget Coca-Cola Carnival –nak hívták. Hát itt ilyen egy Coca-Cola party. :-) Egy két ismerősömnek a cikk alá tettem fel egy két érdekességet, amit biztosan kipróbálnának. Hát én a látványtól is majdnem hánytam. Mi lett volna, ha még fel is ültem volna valamelyikre. Totál behalás. Ebbe biztos vagyok.
Jó kis mulatság volt.
Legközelebb áprilisban jelentkezem. Addig is vigyázz magadra!
Tibi