Első nap az iskolapadban - vírusosan
Bocsi, hogy csak most jelentkezem, de 5 napig olyan fejfájással kínlódtam, hogy azt el sem tudom mondani. Nem mostanában volt ilyenben részem. Most már azért jobban érzem magam, de még nem az igazi. Úgyhogy úgy döntöttem, hogy suli után elmegyek dokihoz. Kerül amibe kerül. Azért el kell mondjam, hogy a pofám úgy néz ki, mint egy bazári majom bakker. A homlokom tiszta seb, mintha valami állat csipkedte vagy harabdálta volna agyon egy bizonyos vonalban, nem beszélve a bal szemhéjamról, ami be van dagadva a sebhelytől és természetesen az orrom ebből ki sem maradhatna. Mintha taknyoltam volna egy bazi nagyot. (Emlékeztek? Kedves tornász csajok. Az első Boot-Camp Sopron) Szóval sebhelyes arcú lettem. Mi kell még?
Szóval a bevándorlási ügynökségem kedves kollégáitól megkaptam azoknak a rendelőknek a címét, ahol nem kell fizetnem. Szuper! Térképpel a kezemben elindultam a megadott címek egyikére. Hát ebben a városban nem nehéz kiigazodni, mert minden utcanév, HÁZSZÁM hatalmas betűkkel (úgy, hogy még a vakok is meglátnák, mint én:-) ) tökéletesen jelzik, hogy hol is vagy. Ha mégsem találnád, akkor minden intézmény hatalmas betűkkel és logókkal adják tudtodra jelenlétüket. Úgyhogy az elveszésen soha nem kell aggódni.
Szóval megérkeztem. Beléptem... - sehol egy fehér köpeny, semmi fertőtlenítő szag, mintha valami kávézóba tértem volna be. Csak egy recepció, csinos hölgyekkel. Ahogy beléptem, már azonnal üdvözöltek is és kérdeztek. Mielőtt beszéltem volna, jeleztem feléjük, hogy sajnos nem beszélek valami jól angolul és ezért elnézésüket kérem. Nehogy véletlenül valami pszihiátriára vigyenek má. Amúgy a múltheti tesztjeim majdnem kíválóak lettek. :-) Szóval, elmondtam, hogy van egy kis problémám és szeretnék találkozni a dokival, tudok e most, vagy kell kérnem egy időpontot. A hölgy adott egy kérdőívet, Én kitöltöttem és megkért hogy csücccs. Nem telt el 10 perc egy farmeros, kockásinges idősebb úriember kiáltotta a nevem. Felpattantam, aztán húztam is felé, majd bevezetett egy cellába. Üdvözölt, bemutatkozott és kérte, hogy mondjam a problémám.
Igen???... és hol vannak az adminisztrátorok, a fehér köpeny és nadrág, a légzéshallgató kütyü a nyakából (a t.köm tudja mi a neve) .... és tudod mi az érdekes, hogy nem éreztem magam betegnek. Kellemes kis szoba, szépen modernül felszerelve stb.
Miután rájöttem, hogy Ő a doki, elmagyaráztam - elég ügyesen - a problémámat, majd amikor olyan dolgokra került sor, amit már egyáltalán nem értettem, benyomta a Google fordítót és már nyomta is a szöveget. Néha nem értettem a fordítást, de azért rájöttem a problémára.
Övsömöröm van bakker - övsömöröm - mi a, hogyan? --- Ez a gyerek korban elszenvedett bárányhimlő utáni vírus okozta probléma, ha jól értelmeztük a szavait amikor már telefonos segítséget kellet kérnem fordítás címén. Még egy kérdés és megyek a süllyesztőbe - de , TALPON MARADOK - ha bele döglök is. Szóval ez a betegség az, ami az idegeskedés, túlhajszolás által lát napvilágot és burjánzik felnőtt korban a testünk felszínén. Szóval elért engem is. Hát, Nekem a pofám vette célba. Remek. Úgyhogy kedves barátom - Ne, kérlek NE hajszold magad! Ne idegeskedj a problémákon. Nem éri meg!
NA de visszatérve a témához. Megmérte a lázam ilyen fülbedugós mérővel, majd cseppentett a szemembe valami piros lötyit amitől mindent sárgának láttam, nem ám rózsaszínnek, sárgának bakker..... Nem talált semmi különöset, majd viszketésre és a kezelésre felírt egy pár gyógyszert.
Szóval nem töltöttem több időt, mint 20 percet a várakozással együtt, időpontfoglalás nélkül a rendelőben. A vizsgálat mint említettem ingyenes volt, a gyógyszer árának egy részét, ami ugye jó drága ($55 az kb. 12.700,-Ft) a biztosításom visszafizeti. Szóval ez történt ma.
Amúgy minden ok. Most már nyugodtabb vagyok és nagyon jól érzem magam. Igaz, hogy nem kérdezted, csak jelzem. :-)
Ahhoz, hogy az ember itt igazán érvényesülni tudjon, rohadtul meg kell nyílni és eszméletlen bátornak kell lenni. Itt nem kell összehúzni magad sem a főnökök, sem a hivatalnokok, a tanárok, az orvosok, a rendőrök, de még az ország vezetése előtt sem. Itt akinek mappa van a kezében nem képzeli azt, hogy nagyobb hatalmat kapott, Ő nem nagyobb ember mint Te vagy. Nem keltenek kisebbségi érzést benned. Itt senkinek sem probléma a hivatalból kiugrani egy masszázsra, vagy elmenni egy Zumba vagy Aerobic órára. Na, de nem is ez a téma.
Az első nap, a suliban
Január 21. Reggel izgatottan indultam, hogy vajon mi is fog történni ezen az új, számomra különleges napon. Természetesen, mint mindig ma is egyedül baktattam a megadott címre. Amúgy 5 perc séta vasútállomás, 16 perc vonatozás, 5 perc séta suli. A cím illetve a suli a belvárosban van egy forgalmas utcában és egy irodaházban. (a képen, a középső alacsonyabb épület)
Meg is találtam, időben is érkeztem. Először a recepcióhoz kellett menni. Ez nem volt nehéz, mert ahogyan kiszálltam a liftből egyből a suliba léptem és a recepcióra érkeztem. Ott beköszönés után kitöltettek velem egy kérdőívet (szokásos adatok, név, cím, telefon stb.), majd elkérték az útlevelem és csináltak rólam egy fotót. Amikor mindez megvolt beküldtek egy terembe. Balra az első terembe. Még el is mutogatták. Aranyosak. Nem sokan voltak a teremben. Talán túl korán érkeztem? Telt múlt az idő, majd egyszer csak bejött egy mosolygós hölgy és megkért, hogy menjek vele az irodájába. Na mi a szart csináltam vagy nem csináltam. Ennyire béna nem lehetek. Leültetett, bemutatkozott, bemutatkoztam majd kérdezett egy két dolgot, mikor érkeztem, mit csináltam stb. Húúú Ok. Még szerencse, hogy erre tudtam válaszolni, majd visszaküldött a terembe a tájékoztatásig és mondta, hogy nem kell majd tesztet írnom. Először azt hittem, hogy félreértettem, de amikor megvolt a tájékoztató a suliról és a szabályokról (ügyes volt, mert közben szinte aktivitizett) megkért, hogy menjek vele, a többiek meg elkezdték a tesztet. Hova a tökömbe kell mennem? Már megint én lógok ki a sorból. Hát,…. elkísért egy szinttel lejjebb. Na, mondom - tuti a kivégző terembe megyek. Szinte már ideges lettem, hogy semmi teszt csak megyek, aztán meg benyomnak valahová. Egyáltalán, ki jutok ma még innen? Hova a francba megyünk? Aztán utunk vége felé bekísért egy terembe, ahol azonnal tettem egy gyors pillantást az emberekre – csupa ázsiai, Úr Isten………majd bemutatott a tanárnőnek, aki leültetett és elém rakott egy kis kupac összetűzött fénymásolatot. Ettől a pillanattól be kellet kapcsolódnom a munkába. Amikor végeztünk az akkor folyamatban lévő feladattal, megkért mindenkit, hogy mutatkozzon be. Úgy a 6. bemutatkozásnál eszméltem fel, hogy ezek a kis egyenlítő környékiek, nekem mutatkoznak be. Na, király mondom, majdnem beégtem, ekkor már rohadtul figyeltem rájuk. Addig csak járt az agyam, hogy hol a francba is vagyok. Aztán én jöttem, aztán a mellettem ülő és sorba mindenki mondta a szemembe a mondandóját, mire egyszer csak feleszméltem egy lengyel hölgyre. Na hála Isten. Egy európai. Húúú Nem vagyok egyedül. Szóval aztán folytatódott az óra – rejtvény – beszélgetés a szomszéddal – feladat megoldás – kérdezz felelek – aksztófa játék stb. A nevemet gyorsan megtanulták Tsibiii.
Az óra jó volt. Present simple és Present continuous. Ez volt a téma. Hát ezen már túl vagyok, de jó volt átismételni. Később sikerült ránéznem a tanár könyvére pre- intermediate. Ok.Kezdésnek és ismétlésnek ez tökéletes. Minden szerdán van egy teszt és onnan lehet tovább lépni. Remélem ügyi leszek és gyorsan lépdelek felfelé. Ez a cél. Mielőbb jól. Szóval, az óra végére egész jól belejöttem. Amikor megérkeztem, már a 4. oldalon tartottak a feladatok között. Gondoltam menet közben és a szünetben gyorsan megoldom az első három oldalt. Meg is csináltam. Amikor szünet után folytatódott az óra, mondta a tanárnő, hogy lapozzunk a 2. oldalra. Na remek, én már régen megcsináltam, Ők meg akkor kezdték. Kíváló – mondta a tanárnő, amikor észrevette, hogy kész az oldal, de jelezte azt is, hogy már megcsináltam a Hf-ot is. Ok – akkor ma már nem lesz sok dolgom. Szóval ennyi. Egy kicsit előre dolgoztam, de hát nem volt nehéz. Kaptam is egy csokibékát. Csókoltam, csókoltam de……aztán megettem.
H-Cs megyek suliba 9-15-ig ebben van 2x fél óra szünet. Aztán szabad vagyok. 5 óra naponta. Laza mint az állat. Némelyik thai vagy koreai alszik az órán vagy szarik csinálni a dolgokat. Nem értem. Na mindegy, nekem most fontos, hogy mielőbb megtanuljak beszélni.
Nem?
Szóval röviden ennyi az első iskolai napból.
1 hét és jelentkezem.
Szia
Tibi