Dzsapaníííz party

Tudod, amikor az ember egy ismeretlen helyre érkezik, minden, amivel találkozik újdonság számára. Ezért tudunk órákon, sőt éjszakákon át mesélni barátainknak, ismerőseinknek a vakáció nyújtotta élményekről, helyi szokásokról, kultúráról, viselkedésekről and so on.

So, valahogy én is így voltam ezzel. A vakációnak vége, de ezt idézőjelesen mondom, hisz minden egyes napot szinte nyaralásként élek meg. Most, hogy már összeállt a napi rutin az egyes szórakozási lehetőségekkel, így egyre „kevesebb” élményhez jut az ember. De, be kell, hogy valljam, azért mindig történik valami. Naponta küldök újabb és újabb pályázatokat cégekhez, vállalkozásokhoz. Folyamatosan érdeklődöm különböző munkák után a már megismert eberektől. Folyamatosan próbálok kommunikálni a vendégeimmel, hogy még vissza kell jönnie hozzám stb. Tudod itt még nem állhatok meg. Mennem kell előre úgy, ahogy azt mindig is tettem vagy próbáltam tenni. Meg kell, hogy ismerjem mielőbb az itten szokásokat mind az egészség, mind a kultúra és egyéb más területen is. Van adószámom, van vállalkozói „engedélyem” – ez utóbbit csak azért tettem idézőjelbe, mert annak elkészítése kb. 2 percbe tellett. Így most már egyéni vállalkozó vagyok. Nincs igazolvány, vállalkozói számla, kötelező fizetési kötelezettségek. Nincs. Semmi. Csak én és a munka, meg egy számlatömb. Tök egyszerű és nagyszerű. Csak menni kell előre, a lehetőség határtalan. Célok, tervek, lépések, megvalósítás.

Museums, Wild life, Great Barrier Reef, Sydney Tower Eye, Darlin Harbour Bridge Climb, Blue Montains and so on. Mindez még csak a terveimben. Csak szépen sorban.

Na de nézzük, mi is történt az elmúlt hetekben. Sorry… Lehet, hogy túl későn írok.     

Na – túl vagyok egy újabb vizsgán, igazából nem is vizsga, hanem felmérő teszt. 86%-os.  Nem olyan rossz, de a szövegértéssel és a beszéddel még mindig elégedetlen vagyok. Ezek húzzák le az eredményemet. De nem rossz, hiszen továbbléphetnék. Kérdezte is a „tícsör” mit akarok csinálni, mondtam, illetve előbb gondolkodtam, majd rávágtam  – maradok még egy hetet – végül is ráérek. Egy hét is sokat számít, meg az ismétlés sem jön sohasem rosszul – nyugtattam magam. Íme egy újabb fotó – balra a tanárnőm :-) Mosolyog, sőt :-))vicsorít – bűbájos.

Amúgy semmi változás az osztályban – mindenki kedves és barátságos. Természetesen mindig hiányzik valaki és cserélődnek a tanulók hiszen minden hétfőn vannak újabb belépők. Pörög a nyelvbiznisz rendesen.

Valentine’s Day! Jajj – az is volt – minden piros szívecske, meg rózsaszín, hatalmas virágcsokrok (főként rózsa, kb. 30 szál egy csokorban, ha nem több), nagyon nagy dobozos bonbonok alkalomhoz illően csomagolva – amúgy nem olyan nagy divat itt sem, mint gondoltam. Mi? ---  Hát az, hogy mindenki virággal, meg ajándékkal rohangál. Áááá dehogy --- Leginkább a fiatalok között divatos itt is. A vacsoraparti az annál inkább, természetesen minden korosztály részére. Fullon voltak az éttermek, szinte hajnalig. Ezt azért tudom, mert az egyik lakótársam étteremben dolgozik és mesélte. A szingli csajok egy-egy kupacban a bárok és kisebb éttermek előtt egy asztal körül buliztak és kiabáltak minden arra sétálónak, hogy -  -  -  FÉRFIT akarok! Természetesen mindezt a lehető legkedvesebben. Aranyosak és lazák! Imádom!!!

Most jutott eszembe, csak úgy megjegyzésként egy kicsit morbid, de azért leírom - - - - itt minden 100 méteren belül van egy bár vagy egy étterem, esténként közép és idős korosztály (no fiatalok) által megtöltve – kontra – Nos nálunk megvan ugyan ez, csak a bár és étterem felirat helyett „temetkezési vállalkozás” felirattal. Hát ez egy elég nagy kontraszt! Bocsi. Amúgy, igazából azt még itt nem láttam (mármint temetkezési vállalkozást), pedig elég nagy város. Ja, képzeld el – cigaretta – ezt feltettem az újdonságok közé, olvasd el ott. OK?

Szóval Valentine’s day ide vagy oda, az élet megy tovább. Kínai újév – egy hetes ünneplés – múlt héten elsétáltam a kínai városrészbe – evés, ivás, fireworks. Eddig semmi különös. Aztán minden hétvégét elvert az eső, így nem nagyon tudtam körülnézni. Azért a kígyó évét jelképező „állatról ami ugye a kígyó” készítettem fotót. Még az ice-teát is így hirdetik.

2001 is a kígyó éve volt – emlékszel – ikertorony New York – mi várható idén?? De gyorsan megy az idő – bakker…2001, mintha tegnap lett volna nem? :-)

Más…

Hétvégén voltam egy party. Nem is partyn, így utólag kiderülve, hanem egy kicsi kis bárban. Az egyik kollégám (szlovén srác) nagyon hívogatta, a csapatot, hogy menjünk el, mert Ő fog 30 percig dj.-s-kedni. Tudod a discoban a zenész – a dj – OK?  Hát elmentem én is. A bár egy emeleti szinten volt. Nem nagy, nem is kicsi, ilyen lebújosnak tűnt. Természetesen mielőtt bementünk volna, megittunk egy pár üveg sört kint valahol egy lépcsőn. Tipikus csórós szokás. Nem? De hát ez van. Aztán felmentünk. Leültünk, valaki táncolt, valaki beszélgetett. Műanyagpoharas, bárpultos helyiség. Volt egy két ittas vendég. Na… 5 perc múlva a srác porondra lépett, a thai kollégák hujjogtak neki. Amúgy az egész hely szinte japán meg koreai fiatalokkal volt tele. Na, ezt is megéltem, dzsapanííz party –húúú-- de ezt a táncot, amit Ők produkáltak, hát azt látnod kellet volna. Szarrá röhögtem magam. Hallod? Szarrááá --  Semmi – érted semmi, egy nagy nulla a tánctudásuk – hihetetlen. Hát – nem mertem felállni, megmutatni, hogy is kellene igazából ropni. Hááááát… Ők csak mutogattak a kezükkel bakker, azt kész. Mint amikor nálunk valakit kifütyülnek valahogy úgy – csináld csak – úgy,   aha   ja. Bocsi, de nem tudom leírni, egyszerűen képtelen vagyok – ezt LÁTNI KELL – LÁTNI. Amikor a dj. mutatta, hogy ugráljanak, mutatta érted? - akkor basszus majdnem beszartam – mozgott alattam a padló!!! – bakker, azt hittem leszakad. Micsoda épületek. Alig vártam, hogy abbahagyják. Húúúúúú – Mellesleg a technika – profi – profi – profi. Amúgy a srác ügyes volt. Sokáig nem voltunk, mert másnap melóba kellet menni és én voltam a kulcsos ember. Szóval az első dzsapaníízz báros élménye is összejött. Hát nem egy igazi élmény volt – de valami. Ezután, már csak jobb lehet. Remélem.

Nem is tudom, hirtelen miről is írhatnék.

Azt hiszem egyelőre ennyi. Ja – már vannak visszatérő vendégeim – de milyen nehéz őket folyamatos kuncsafttá tenni. Hihetetlen. Még egy kicsit gyerekcipőben van a masszázs kultúra – de ez az én véleményem. Még nem vagyok olyan régóta itt, hogy ezt kijelentsem, csak így érzem.

Most húzok – vigyázz magadra

Minden jót, a nap süssön rád! ;-)

Tibi