Az élet megy tovább...

Íme egy újabb bejegyzés. Épp ráérek írni valamit.

Reggel 7.15 van. Épp a kertben üldögélek és kávét kortyolgatok. A ház lassan-lassan ébredezik, bár szombat van és gondolom senki sem megy dolgozni, csak én. A nap néha kikandikál a felhők mögül a papagájok pedig ezerrel visonganak a fejem fölött. Kellemes reggel ugyan úgy, mint bármelyik másik. Általában minden reggelem így telik. Van egy kedves hölgy, aki általában reggelente velem tart és együtt dumcsizunk az indulásig. Most egyedül vagyok. Az idő kellemes - 1 rövidgatya elég – a kávé forró, de épp most hűtöttem le egy kis vanília fagyival. Szóval – jól érzem magam.

A suliban lassan-lassan haladok előre, már egy kicsit bátrabb vagyok. Csütörtökön egy rövid osztálykiránduláson voltunk a The Rock múzeumban. Egy ici-pici múzeum, amely elmeséli a The Rock történetét a Sydney-i arénában. Különleges régészeti leletek és régi képek gyűjteménye található meg a Rock-s-ról. Bemutatja, az angol kolóniát, ahogy a matrózok, bálnavadászok és kereskedők készítették a Rock-ot saját otthonuknak. Röviden ennyit a múzeumról. Természetesen kaptunk feladatokat, amelyeket meg kellet válaszolnunk. Eszméletlenül dolgozott rajta mindenki. Ment a másolás ezerrel egymás papírjáról. Ismerős nem?

A múzeum után mi más jöhetett volna, mint sörözés a The Hero of Waterloo bárban. A bár illetve a Hotel ajtaja a gyarmati idők óta nyitva van és közel 160 éves. Eszméletlen érzés volt belépni oda. Mintha visszarepültem volna abba az időbe. A kandalló, a falak, a bárpult szinte mesét suttogott és azt vártam, hogy a hotel szelleme Anne Kirkman mikor fog üdvözölni.

A munkahelyemen a helyzet változatlan. Dolgozom, visszatérnek a vendégek a kollégákkal egyre jobb a viszony. Képzeld el! Épp pihiztem kint az üzlet előtt, amikor egy érdekes figura közeledett.

Megpróbálom leírni. A személy egy hölgy, úgy 55 és 60 között, elég jó börben, mármint erős testalkatban, komolyan… Szóval képzeld – pink haj – oldalt felnyírva – a fejtetőn hosszú - befonva több helyen, legumizva. Csak a fülében .. az egyikben – gyorsan megszámoltam kilenc fülbevaló és kb. ugyan ennyi az orrában és a száján is. Bocsi, de nem bírtam levenni róla a szemem. Bámultam, mint egy barom. Eszméletlen figura volt. Ha nem látom, nem hiszem el. Farmer cucc… semmi bőrszerkó, de elbírtam képzelni abban is. Most épp az ismerőseimre gondoltam, hogy közülük ki merne így megjelenni. Bocsi… Hihetetlen.

Még mindig próbálok újabb helyeket felkutatni munka szempontjából, de nagyon úgy néz ki, hogy a saját biznisz előbb el fog indulni. Épp azon dolgozom, hogy egy saját hirdetést illetve egy weboldalt összerakjak. Sikerült felvennem a kapcsolatot egy 34 éves hölggyel, aki épp partnert keres egy ház bérléséhez. Várom, hogy mi lesz belőle. Most nincs Sydneyben, úgyhogy amikor megérkezik találkozni fogunk. Tanár, ausztrál állampolgár és ázsiai. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Majd írok róla.

Szóval röviden tömören hirtelen ennyi.

Majd még jelentkezem.

Üdv

Tibi