Szia kedves barátom,
Hát most aztán tényleg szégyellem magam. November kimaradt és mindjárt itt a karácsony. Az idő repül és „sajnos” én is vele együtt.
Nem is tudom, hol kezdjem… talán a sulinál… Az első szemeszter tényleg kipipálva. Nájki… Mindegyik tantárgyból sikeresen levizsgáztam. Hát… ha valaki azt mondja, hogy ez könnyű volt, akkor az hazudik. Illetve nem… nekem talán a kihívást a témák és az anyag teljesen átfogó megértése jelentette. Olyan témáké, ami még magyarul sem egyszerű, nem hogy angol nyelven. 16 oldalas dolgozatok… csak egy tollal és a diákigazolvánnyal ülhettem az asztalhoz. Félelmetes!!! Rosszabb volt, mint egy érettségi. Mindent vezényszóra kellett csinálni… akár a katonaságban… nincs forgolódás, beszélgetés, puskázás… kegyetlen volt. Miután kiosztották a dolgozatot írással lefelé az asztalra, csak vezényszóra lehetett megfordítani és 10 perben átolvasni. Hát ez nekem kb. 1 percig sem tartott. Most mit olvasgassam, amit tudok, azt úgy is megoldom, amit nem azzal meg mit kínlódjak. Marketing volt a legnehezebb… de azért írtam 6 oldalnyi szöveget… hogy mit, azt magam sem tudom… aztán 2 feladatot meg sem értettem… szóval… egy katasztrófa volt... de sikerült.
Most megkezdem a 2. szemesztert… na,…. erről aztán nem is mesélek… rosszabb, mint az első. Nehezebb, néha nem értem miről beszélnek az előadók…
szóval… ebből bukás lesz. .. vagy sem.... nem tudom. Olyan bizonytalan vagyok… vagy nem?? Business Law…. még a magyar törvényeket sem tudom, nemhogy az Ausztrált.. amúgy az előadások megértése egészen idáig totális káosz volt. Ezen a héten elvileg vizsga lett volna ebből a tantárgyból… de elmaradt. Hogy miért, mert megmondom őszintén fogalmam sem volt, hogy miről szólnak az előadások és ezzel nem csak én voltam így.. a pakisztáni gyerekek elkezdtek reklamálni, aztán elhalasztották a vizsgát… Szerencsénkre aznap egy másik előadó tartotta az órát… és csodák csodájára… a 6. héten megértettük, hogy miről is van szó… azt hiszem beletrafáltunk egy borzalmas előadóba és sajna már nem tudunk változtatni illetve másik csoportba átmenni. Ez van.. majd valahogyan megoldjuk.. Naaaggggyyyooon kemény… Úr isten… mi lesz ebből. Ha levizsgázok februárban.. teljes szabadság.. befejeztem …. csak munka és pihenés.. buli.. meg amit akarok. Remélem így lesz. :-)
Munka, azaz meló… az van ezer … alakul a vendégköröm .. szépen és lassan… Szinte a saját dolgaimat alig bírom csinálni… nem érem utol magam… sohasem gondoltam volna. A saját dolgaim alatt – a céljaim elérését értem… elég küzdelmes és kihívást jelentő… de remélem, hamarosan arról is írhatok.
Az idő eszméletlen jó. Minden karácsonyi díszben… és világításban, de valahogy az időjárás nem passzol hozzá.. így semmi hangulatom… csak esténként elalvás előtt némi képzelődés… elmélkedés.. Vajon mi lehet odahaza? Nagy a nyüzsgés? A beigli kisült már? Forralt bor… puncs a bécsi kirakodóvásárban …. hmmm. Istenem… de jó volt… de most más a helyzet..
Ahogy tudok és időm engedi, megyek a partra… barátokkal ismerősökkel vagy épp egyedül.
A legutóbbi szombat estémet, miután kirittyentettem magam J, Spanyol barátaimmal egy éjszakai klubban töltöttem a Marquee Nightclub-ban, ami a
„THE STAR” fedele alatt helyezkedik el. …. Hogy mi minden maradt ki eddigi életemből? … De még nem késő bepótolni… szóval, amikor a mosdóban egy öltönyös hostess adja a kezedbe a papírtörlőt… miközben a hatalmas ablakokon kitekintve a belváros felhőkarcolóinak sziluettjei és fényei ereszkednek alád, melyek aztán visszaverődnek a hatalmas vízfelület felszínéről… akkor, remélem eltudod képzelni, hogy milyen hely lehet. Elmesélhetetlen... Itt mindent át kell élni… nem tudom leírni… Hát…. be is gördült egy két viszki-kóla az éjszaka folyamán. Ha kíváncsi vagy itt belenézhetsz < https://www.star.com.au/ >
Hát ezt is kipróbáltam… de természetesen nem sűrűn fogok ide látogatni... millió hely van még.. szórakozásra, vacsorára, kirándulásra…. egyszóval a kikapcsolódásra..
Sok mindenen átmentem már.. egy kicsit meg is változtam.. de abban biztos vagyok, hogy csak pozitív irányba… Lazább lettem, magabiztosabb… nincs szorongás… idegeskedés.. veszekedés… nincsenek álmatlan éjszakák… mert tudom, hogy amit otthon hagytam, az megoldásra talált… csak meg kell másznom a lépcsőfokokat.. melyek néha elég magasak… de úgy gondolom elérhetőek. És ez nagyon fontos… Bár… néha esténkét azért megkönnyezem, amikor visszagondolok magyarországi életemre…
Szóval csapongok ezerrel…. mi? Azt sem tudom miről írjak…
BBQ partyk… esténként.. azokat imádom.. dumálni, sörözni enni egy jót… kell ennél több… nekem egyenlőre nem.
Ja igen… már az egész világon elterjedt ősi kelta hagyományokból kialakult Halloween partyról nem is írtam… Igazából nem volt nagy kedvem bulizni menni, de annyira invitáltak, hogy nem tudtam nemet mondani. A buli a HARD ROCK CAFE-ban kezdődött és valahol egy felhőkarcoló legfelső emeletének teraszán fejeződött be. Kb. 7-8 szórakozóhelyet látogattunk meg. Minden helyszínen igazolvány bemutatás, milyen állapotban vagy, hogy nézel ki… szóval egy szórakozóhelyre való bejutás sem az egyszerű esetek közé tartozni. Ha valaki csak egy pillanatra is lehajtja a fejét, a biztonsági szolgálat már kíséri is ki. Ha egy kicsit is rossz viselkedést mutat valaki.. már kísérik is ki.. szóval nincs lacafaca. Emberek ezrei jelmezben vagy épp kimaszkírozva járták a város utcáit. Rémségekből volt elég… azt megmondhatom.. az eszméletlenül jó ötletektől a kivitelezésig…akárcsak egy zambi razzia… Azért be kell, hogy valljam, ez a szórakozóhelyről szórakozóhelyre járkálás nem az én világom.. de ezt az estét vagy éjszakát akár nevezhetném is „ismerd meg Sydney nevezetességeit” drink túrának. Számos viszki-kaúla után (nagyon nem kevertem a menüt) sikerült is hazakeveredni és lefeküdi akkor, amikor már épp azt láttam, hogy hogyan kel fel a nap…. Mert tudod ki az abszolút pesszimista? …. Hát az aki reggel felkel, és látja … hogy megy le a nap. Én azt láttam hogy jön fel… szóval talán optimista…, mondjuk mindig is az voltam. :-)
Ja igen… volt egy 10km-es túra – strandpapucsban.. én marha… másnap a talpam teljesen odavolt. Modern szoboralkotások az óceán mentén – Sculpture by the see – volt a címe ennek a kiállításnak. Bondi beach-től kindulva egészem a Coogee „beach-ig”. Ez a távolság oda-vissza jelentett 10km-t. A kiállított alkotásokról nagyon nem tudok írni… javaslom, inkább nézd meg a galériában. Hosszú volt, meleg volt, állandóan szomjas voltam, meg pisálni rohangáltam… de érdemes volt végignézni. Coogee-n ettünk egy jó marha gyrost…hmm.. csípősen .. isteni volt, azt irány vissza… fürdés, napozás… és eltelt egy nap.
Ma este épp egy Karácsonyi BBQ partyn vagyok túl… tele zabáltam magam… ja meg ittam is..erről is tettem fel fotókat… Hogy kikkel ? Hát a kollégáimmal, akikkel együtt dolgozom. Jó kis csapat… igaz a stáb mindig cserélődik, de a mag az még velem van... imádjuk egymást…továbbra is jókat nevetünk munka közben és azon kívül is… Igaz ez egy átmeneti időszak.. mert nem célom sokáig itt dolgozni… de nagyon, nagyon sajnálni fogom, ha tovább kell lépnem.. inkább bele sem gondolok… A jelen, pillanatnyilag tökéletes...
Végezetül… most így a rövid beszámolóm végéhez érve pontosan december 25-én lesz 1 éve, hogy megérkeztem ide Sydney-be. Ez az egy év úgy érzem vidáman néha mégis szívszorítóan hatalmas honvágyakkal, de gyorsan eltelt. Most újra karácsony a szeretet ünnepe. Tavaly ilyenkor már ünnepeltem a barátaimmal és a családommal. Beigli, ünnepi vacsik és sorolhatnám a végtelenségig… soha nem fogom elfelejteni.. Mindez, most elmarad számomra, de remélem azért sikerül egy kis szeretetet átküldenem Neked az éteren keresztül.
Végezetül ismételten küldök egy dalt. Remélem tetszeni fog és átéled mindazt, amiről az szól és megpróbálsz úgy cselekedni, hogy ez soha ne történjen meg.
A dalról.. Egy kislány azért könyörög, hogy érjen már véget az a családi viszály, amiben nevelkedik. Nem bírja elviselni a sírást és a veszekedést ezért mindent megígér, hogy újra tökéletes család lehessenek és kérdéseket tesz fel, hogy minden megoldásra találjon. Legszívesebben elfutna és vissza sem jönne, de sajnos nincs kiút, így maradnia kell. Nem akarja, hogy a család összeomoljon és darabokra essen. Nem akar új mostohatestvért, nem akar új lakcímet és nem akarja azt, hogy édesanyja neve megváltozzon. A családi képeken minden szép és jó, de a jelen nem ezt mutatja, ezért kéri, hogy legyenek újra olyanok, mint azon a bizonyos képen mert számára az a természetes. És csak könyörög és könyörög, ígér és ígér, hogy édesapja ne hagyja el őket…
Én kívánom, hogy legyen szeretetteljes az ünneped és maradjon is az mindaddig, míg ezen a földön élünk. Ölelj át mindenkit, akivel csak találkozol… ez lehet hogy furcsa, de hidd el, én ezt minden nap megteszem... csodálatos és felemelő érzés… Ne várj egy percet sem.. ne.. kérlek…
Most egy hatalmas öleléssel búcsúzom
Boldog Ünnepeket és Békés Új Esztendőt Kívánok!
Sok szeretettel
Tibi
És most kérlek, tedd fel a fejhallgatód (mert azzal javaslom) és hallgasd végig a dalt…