A tavasz első hete...
Elvileg most egy 2000 szavas esszét kellene írnom a globalizációról, de úgy döntöttem, hogy inkább beszámolok róla.
Szia kedves Barátom,
Ma 30 fok – vagy talán még több is. A tavasz első hete. Isteni napnak nézek elébe. Amúgy szombat van és reggel 8 óra. Mindenki ébredezik. Aztán a szokásos móka….
… Reggeli kávé, lekváros kalács, beszélgetés az elmúlt napok eseményeiről. De, ki mit csinál ma? Rövid egyeztetés után úgy döntöttünk, hogy irány a beach. De melyik? Ez mindig egy nagy kérdés. Maroubra. OK,... ott még nem voltam. Strandpapucs, fürdőruci, víz, pénz (az nem nagyon kell, de azért jó ha van) mindenki indulásra kész.
Bepréseltük magunkat Ádám teherautójába és irány az óceán. Szerencsékre nem volt nagy forgalom így fél órán belül már a forró homokot taposhattam. Letelepedtünk valahol a strand közepén azt adtunk a pihenésnek. Kicsi szundi, relaxálás és természetesen folyamatos pörgés a napon. Ádámnak szóltam, hogy kb. 2 óra múlva nyomjunk be egy sört valahol. Ok, mondta. Ő…. mint a kakukkos óra 2 óra múlva jelezte felém, nekem, amikor a épp a legjobb álmom élte meg, hogy Tibi – söridő! Ó mondom, csak 10 percet adj még. 20 másodpercen belül már talpon is voltam és elindultunk a legközelebbi étterembe, kávézóba….. Ilyen, hogy kocsma, büfé kocsi, kérek egy sört …...sehol…. áááá….. nem olyan egyszerű itt italt szerezni. Azért mi próbálkoztunk, csak úgy lazán, fürdőgatyába, mezítláb megtámadtuk az első adandó éttermet, melynek közelében vettünk egy hatalmas hátraarcot és visszatértünk kiinduló pozíciónkba ….. legalább egy szaros pólót felvenni. Hát igen…. nem volt pofánk félmeztelenül beülni és elfogyasztani egy jópofa hideg sört egy ingbe és dressbe öltözött vendéggel teli beachparti étterembe. Szóval a pólóinkat felöltve már bátrabban közelítettük meg a célpontot, ahol pár másodperces várakozás után asztalhoz kísértek minket.
A sör – hideg volt – 0,33 – üveges – Corona – és jó drága..... Azért az első 3 kortynak megéreztem a hatását. Ennyi pénzért ....el is vártam. :-) Úr Isten, mikor is ittam utoljára alkoholt? Ja, bocs.... a múlt héten…hmm- Cronullán – FOSTERS-t. Na, azt nagy igazán nagy kihívás volt találni.
Sörözés után – újra fetrengés a homokban, majd a csalogató hullámok rákényszerítettek minket egy kis fürdőzésre. Azok a hullámok…. ne tudd meg. A víz…. hát először azt gondoltam, hogy meg se kísérlem azt hogy bemenjek…. de ahogy kezdtem hozzászokni a víz hőmérsékletéhez, nagy bátorsággal a habokba vetettem magam. Eszméletlen élmény volt a hullámok hátán „szörfözni”. Aztán amikor már negyedszer...... a térdemtől kellet visszahúzni a fürdőgatyámat, úgy döntöttem, hogy ebből…mára…. elég volt. Így....... Partravetett lettem….
Megéheztünk – kaja – irány a következő take away – fish and chips again. Frissen sütve forró, friss és hmmm – isteni volt. Dumcsi, séta ozt irány haza…. Este pizza zabálás lesz az tutti...
Visszatérve a globalizációhoz… már túl vagyok egy pár vizsgán és teszten – hát erről nem igazán akarok írni – mert ugye mit is?.... nem volt egyszerű… Csak egy toll, a diákigazolvány és jómagam. No puska, no leskelődés, no forgolódás. Amit értettem megoldottam, amit nem oda írtam valamit vagy totóztam… A fegyelem, mint sorkatonai szolgálatban… csak nevettem magamban.. ez van, a nulláról való indulás ezt is tartalmazza. Amúgy a suli – azt kell hogy mondjam érdekes – néha értem az előadásokat, néha nézek nagyokat, néha bújom a könyveim, néha beletojok…. de élvezem, hisz minden egyes megélt pillanat gazdagítja az élménytáramat.
Múlt héten suli szünet volt. A tanulás hete. Én pihentem, tengerpartra jártam és kirándultam egyet a Blue
Mountains-ben. Ide az osztálytársaimat invitáltam. Természetesen csatlakoztak. A Blue Mountains-i kirándulás nagyon jól sikerült. Jó kis túra volt. Vonatoztunk 1 órát, majd gyalogoltunk ötöt – vonatoztunk 1 órát back – és söröztünk a nap végén 3 órát – vacsorával. Tettem fel fotókat a fotóalbumba. Briefly I tell about it. Blue Mountains (kék-hegység) a Világörökség része, mely egy Katoomba elnevezésű kicsi és aranyos hegyi falu közvetlen szomszédságában terül el. A táj lenyűgöző és mesébe illő. Elvileg minden csuda élénkzöld, de a téli időszakot figyelembe véve most sajnos minden zöld és szürkészöld, de….. távolabbra eltekintve a napfény és a fák feletti pára türkizkékre festi a hegyvonulatot. A hegység sűrűn lakott magas olaj tartalmú eukaliptusz fákkal. Ez az olajpára vagy olaj porlasz keveredik porral és vízgőzzel, ami a napfény érintkezésével "kékre festi" a légkört. Valami ilyesmi az alapja az elszíneződésnek. Innen is kapta a hegység a nevét.
Azért megemlítem, hogy a túra magába foglalt több mint 5-6 ezer lépcső megmászását, ösvényeken való átkúszást ezzel érintve mindenféle természeti csodákat és állatokat. Vízesések, folyók, tavak, sziklák, szakadékok, kakaduk, papagájok ismeretlen szárnyas élőlények és még sorolhatnám. A hívogató The Three Sisters és a Gordon Falls lenyűgöző látványa azt hiszem az elmémbe karcolta azt, hogy nyáron térjek vissza hozzájuk.
Igen, ez után a kellemes nap után tényleg jól esett az a 4 jug of beer (összesen 4,6 liter) és a steak amit elfogyasztottunk.
Hát azt hiszem hirtelen ennyi.
Vigyázz magadra...majd jövök!
Tibi